A gyorsfóbia gyógymód azonban segített tériszonyom csökkentésében. A hatás jó volt. Ma már sokkal bátrabban közlekedek a körfolyosókon.
A gyümölcsnek is kell idő az éréshez, hogy az íze a legzamatosabb legyen. Hát én ilyen éretlen gyümölcs voltam eddig, de mára már talán le is pottyantam, de nem a földre, hanem a kosárba. Két sikertörténetről is szeretnék beszámolni.
Egy gyerekkori élményemnek köszönhetően tériszonyos voltam. A francia udvaros házak körfolyosóin és egyéb nyitott folyosókon szorosan a fal mellett, szigorúan a fal felé fordulva közlekedtem. A gyorsfóbia gyógymód azonban segített tériszonyom csökkentésében. A hatás jó volt. Ma már sokkal bátrabban közlekedek a körfolysókon, azonban még nem merek a korláton kihajolni. Ez így egészséges is. Egyik nap azonban különös dolog történt (ekkor már tíz hónap telt el az alaptanfolyam óta). Nagytakarítást csináltam a lakásban… ablakokat és függönyt mostam… felmásztam a létrára (4,5 m belmagasság)… jókedvűen, néha a létra fokán féllábon táncolva végeztem a munkám. Amikor befejeztem, vettem észre, hogy férjem a létra alatt áll, és csodálkozva kérdi: „Jól vagy? Ne segítsek?!” Máskor hisztériás rohamaim voltak, ha imbolygó létrára kellett másznom. Most nem! Csodálatos érzés volt a magasból letekinteni anélkül, hogy összeszorult volna a gyomrom vagy hevesebben vert volna a szívem. Ezt a nagy változást is a fenti gyakorlatnak tulajdonítom.
Sághy Margit