Felkértek, hogy írjak magamról pár sort. Én azonban eltérnék egy mákszemnyit a megszokottól…

Bevallom nem kedvelem, amikor hosszan, pontokba szedve kell taglalni, hogy milyen iskolákat végeztem, hol, és mikor voltam lelkes úttörő.

1967-ben a hulló őszi levelekkel együtt érkeztem, magammal hoztam a nyugalmat és az ősz csodálatos illatát.

Ifjúkoromban az iskolapadban ültem és vártam, hogy kibontsák képességeimet. Aztán azt hittem megtanítanak tanulni…

Már évek óta keresem hozzánk, emberekhez a használati útmutatót. Keresésem közben rátaláltam az NLP-re melynek azóta is szerelmese vagyok.

Egyébként olyan vagyok mint a többi embertársam – talán ezt a kitartó rajongást kivéve.

Szeretek minden reggel mosollyal ébredni az arcomon, mert minden napom új lehetőséget, új felismerést tartogat számomra.

Többek szerint – ami ugye már tény – kimondottan szeretek beszélni és ahol a „tanítás” gyakorlatilag maga a „beszéd” – úgy gondolom ez áldás.

Pár éve már a hallgatás és a másokra való jobb odafigyelés „művészetét” is tanulom, nem középiskolás fokon.

Most pedig kedves olvasó, gyere el Te is egy tréningünkre és foglald el helyedet a résztvevők között, mert kezdődik életed meghatározó napja…