Metafóráink

Stenger Györgyi írása a Barátnő.com oldalon:

 

Vajon befolyásol-e az, hogy mit gondolunk, mire mennyi idő kell, van-e valamire időnk?

Augusztusi cikkemet azzal zártam, hogy hamarosan szót ejtünk az idővel kapcsolatos kifejezésekről. Vajon befolyásol-e az, hogy mit gondolok, mire mennyi idő kell, nekem van-e rá időm? Hogy a gyerekem csak lopja a napot, stb. Lehet, hogy valakinek megjelenik egy kép, hogy valaki éppen lehalássza a napot az égről és óvatosan körbenéz, hogy látják-e. Ha nem, akkor elrejti a táskájában és fütyörészve továbbáll. Ekkor pedig sötét lesz, mert valaki ellopta a napot.

Természetesen a „naplopó” is csak egy metafora. Ha valakiről ezt gondoljuk, milyen érzéseink vannak vele kapcsolatban? Szeretnénk munkatársul vagy társul választani? Kötve hiszem.


Gyűjtögessünk csak az idővel kapcsolatos metaforikus kifejezéseket!

Nem tudok időt szakítani rá. Húzom az időt. Rohan az idő. Eljárt felette az idő. Nincs rá időm. Időt nyerek. Ez időpazarlás. Csak rabolja az időmet. Ő bezzeg időmilliomos. Az idő neki dolgozik.

Ezek nem metaforák, mondhatnánk. Azért nem jut eszünkbe metaforaként gondolni rájuk, mert teljesen beépültek a köznyelvbe, integrálódtak a hétköznapi szóhasználatba. Azt meg végképp nem feltételezzük, hogy például a „húzom az időt” kifejezés hogyan hat a használójára, és persze arra is, akinek mondja.

A nyelv, mint a kommunikáció eszköze nemcsak információt szállít, hanem valamilyen hatást fejt ki. Egy-egy mondat, egy-egy kijelentés akár komoly változást hozhat létre a másikban. Bizonyos szavak hallatán pozitív gondolataink és érzéseink támadnak, mások esetleg rossz érzéseket generálnak. Bizonyára volt már olyan tapasztalatunk, amikor egyetlen szótól megsértődtünk. Ezért nem mindegy, hogy milyen nyelvi fordulatokat használunk. Fokozottan igaz ez a metaforák világára!
Felgyorsult világunkban különösen fontos ismernünk időmetaforáinkat. Harcban állunk, harcolunk az idővel – mintha le lehetne győzni. Csoda, ha esténként kimerültek és fáradtak vagyunk? Sok minden nem fér bele a napunkba, pedig szinte percre pontosan be akarjuk osztani. Versenyt futunk az idővel azért, hogy több mindent elérjünk, ha lehet, minél rövidebb idő alatt és gyorsabban, mint mások. Az IDŐ PÉNZ. Ez a mondás Benjamin Franklintől származik. Valóban az lenne? Pedig ez az egyik leggyakrabban használt időmetafora. Ha valakinek még mindig kétsége lenne az időmetaforák hatásáról, nézzen csak körbe a világban, miről is szól szinte minden!

Lehet, hogy már el is kezdtük érzékelni, milyen erőteljesen hatnak a metaforák. Az is lehet, hogy az általunk használt metaforikus kifejezések is működnek? Talán azért nincs elég időnk, mert azt szajkózzuk, hogy „nincs egy percem sem”? Lehet, hogy azért nem tudjuk tartani a határidőket, mert csak arra gondolunk, hogy „kifutok az időből”?

Itt az ideje, hogy elgondolkodjunk, mit szoktunk mondani? Mi az időmetaforánk? Hasznos időmetaforáink vannak? Mindenre jut idő, amit szeretnénk? A sorozat következő részében olvashatunk majd az életfonalról, azaz az idő szubjektív érzékelését megjelenítő metaforáról, amely iránytűként működik a téridőben.

Szükségünk van ilyen iránytűre? Akkor legközelebb…